A földi örök élet záloga

Mostanában néha az jár a fejemben, jó lenne megnézni egy kicsit, hogy a mai társadalmainkra valamiképpen hatással levő vallási rendszerek és megközelítések miképpen állnak a környezeti igazságossághoz. Nemrég szembe is jött velem a könyvesboltban Ferenc pápa Áldott Légy /Laudato Si’/ enciklikája. Nem vagyok otthon ezekben az enciklikákban, de azt hiszem ez a legfrissebb a műfajban, amit mindig az aktuális pápa jegyez egy meghatározott témát feldolgozó körlevélként egyháza tagjainak és/vagy minden jóakaratú embernek. Ez esetben a teremtett világ földhöz ragadt dolgairól írt, köztük a környezeti igazságosság témájáról is és minden érdeklődő embernek címezte.

Pope-Francis-Laudato-Si-Encyclical-June-18-2015-Vatican-660x372

Na de lássuk mit is ír a környezeti igazságosság egy-két szegmenséről dióhéjban, leginkább kommentár nélkül, mivel legtöbbször úgy éreztem, hogy általánosságban elég közérthetően és világosan fogalmazta meg mondandóját:

Éghajlat:

“Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja…Az éghajlatváltozás súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági, elosztási és politikai következményekkel járó globális probléma…Úgy tűnik, hogy sokan azok közül, akik erőforrással és gazdasági vagy politikai hatalommal rendelkeznek, leginkább a problémák elkendőzésére vagy a tünetek elrejtésére törekszenek…Számos tünet arra utal, hogy ezek a hatások egyre kedvezőtlenebbek lehetnek, ha továbbra is a jelenlegi termelési és fogyasztási modellt alkalmazzuk.”

A víz problémája:

“…nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét…Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját…Különösen komoly probléma a szegények számára elérhető víz minősége…Miközben az elérhető víz minősége folyamatosan romlik, egyes helyeken erősödik az a tendencia, hogy privatizálják ezt a szűkös erőforrást, és a piac törvényei által szabályozott árucikké teszik. Valójában azonban a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és egyetemes emberi jog, mert meghatározza az emberek életben maradását, és ezért a többi emberi jog gyakorlásának feltétele…várható az is, hogy a víz nagy világcégek általi ellenőrzése századunk egyik fő konfliktusforrásává válik.”

Világméretű egyenlőtlenség:

“Az emberi környezet és a természeti környezet együtt megy tönkre, és nem tudjuk megfelelően kezelni a környezet pusztulását, ha nem szentelünk figyelmet azoknak az okoknak, amelyek az emberi és társadalmi hanyatlással állnak összefüggésben…A mindennapi élet közös tapasztalata és a tudományos kutatások egyaránt azt bizonyítják, hogy valamennyi környezetkárosítás legsúlyosabb következményei a legszegényebb embereket sújtják leginkább..különösen a kirekesztetteket sújtják…egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik, be kell illeszteni az igazságosságot a környezetről folytatott tárgyalásokba….A szegény országok külső adóssága ellenőrzési eszközzé vált, de nem történik ugyanez az ökológiai adóssággal. A fejlődő országok, ahol a bioszféra legfontosabb tartalékai találhatók, különböző módokon továbbra is szolgálják a gazdagabb országok fejlődését, saját jelenük és jövőjük kárára….az éghajlatváltozásért megkülönböztetett felelősséggel tartozunk, és – miként az Amerikai Egyesült Államok püspökei mondták – itt az ideje, hogy “különösképpen a szegények, a gyengék és a sebezhetők szükségleteivel foglalkozzunk egy olyan vitában, amelyben gyakran a hatalmasok érdekei voltak előtérben” /2001-es USA Püspöki Konferencia/…Nincsenek olyan politikai vagy társadalmi határok, korlátok, amelyek megengednék, hogy elszigetelődjünk, s épp ezért nincs hely a közömbösség globalizációjának sem.”

A javak közös rendeltetése:

“A magántulajdon alárendelésének elve a javak egyetemes rendeltetésének, valamint felhasználásuk egyetemes joga a szociális magatartás “aranyszabálya” és “az egész társadalmi-etikai rend legelső elve”. A keresztény hagyomány soha nem ismerte el feltétlennek és érinthetetlennek a magántulajdonhoz való jogot, és hangsúlyozta mindenféle magántulajdon társadalmi szerepét…A természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte. Aki kisajátít valamit, csak azért teheti, hogy mindenki java érdekében kezelje.”

Környezeti, gazdasági és szociális ökológia:

“Amikor “környezetről” beszélünk, ezen különösen azt a kapcsolatot értjük, amely a természet és a benne élő társadalom között fennáll. Ez meggátolja, hogy a természeten valami tőlünk elkülönített valóságot értsünk vagy életünk puszta keretének tekintsük. Belé vagyunk foglalva, részei vagyunk, és átjárjuk egymást.”

A teljesség igénye nélkül, magából a körlevélből – teljesen önkényesen – is csak egy-két alapvetés fő motívumait emeltem itt ki. Az enciklika még ír a nemzetközi környezeti és társadalmi politikákról, együttműködésekről és lehetőségeikről, a párbeszéd fontosságáról vallások, ideológiák, politikák és különféle entitások között, a mindennapi élet környezeti problematikáiról és egy alternatív életstílus szükségességéről, a keresztény istenkép környezetileg és társadalmilag igazságos oldalairól és ezek hangsúlyozásának szükségességéről, de ezek már újabb misét, ha nem miséket érnének meg, így most leteszem a lantot. A továbbgondolást, kritikát, vitatkozást, párbeszédet meg rábízom minden olvasóra, akár önmagával, akár velünk vagy másokkal.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s